NamJin - Cooking

Cím: Cooking

Alkotó: Nana  

Hossz: ?

Besorolás: +12 

Műfaj: Bandfic, romantikus

Figyelmeztetés: Slash, trágár beszéd, bromance

Összefoglalás: 

Hozzáfűzés: (Régi fici, nagyon régi.)

Felsóhajtva, apró mosollyal az ajkaimon, az asztalon könyökölve, a tenyeremmel támasztva a fejemet, néztem, ahogy a Hercegnő sürög-forog a konyhában. Néha megkóstolta a főztjét, hümmögött, jólesően, majd felém fordult, fakanállal a kezében és mosolyogva, vidáman közölte, mennyire isteni lesz most ez a vacsora. Mosolyogva néztem rá vissza, ő pedig visszafordult a konyhapulthoz és szeletelni kezdte a zöldséget, miközben a szószon nyammogott egy jó ideig, néha jólesően nyögdécselve, mély levegőt véve véve előtte. Szinte láttam magam előtt azt a tipikus édes mosolyt az arcán, amit ilyenkor öltött magára.

Újra felsóhajtottam, tovább figyelve őt. Ide-oda sétált, a hűtőhöz lépett, kivett belőle pár dolgot, majd kicsit nyújtózkodva a szekrényajtóhoz nyúlt, kinyitva azt, benyúlt érte pár fűszerért, majd mikor megszórta az ételt, ujjaival a gőzéből intett az orra felé és újra felhümmögött, ökölbe szorítva a kezét, kicsit rázogatva, lehunyt szemekkel, ahogy élvezte az illatát.

Imádtam nézni őt, mikor a konyhában tevékenykedett. Élvezet volt nézni, mennyire tud örülni a főzésnek, az ételnek, annak illatának, az élményeknek, az ízpompának, újakat kipróbálni, örömet okozni vele másoknak. Ilyenkor volt a legszebb. Főzés és evés közben. Azt is imádom, mikor eszik. Kicsit kitágulnak a szemei olyankor és az az édes, nyöszörgő hangja mosoly közben, azok az apró kis kifejezések az arcán, mikor új ízeket próbálgat. Tényleg gyönyörű. Mondjuk, ő mindig gyönyörű, de mikor főz és eszik, akkor sziporkázik. Akkor a legszebb. Olyankor szívem szerint odamennék hozzá és agyon csókolgatnám, ölelgetném, babusgatnám.

- Mikor lesz már kaja? - Yoongi a gyomrát dörzsölgetve sétált a konyhába. Megforgattam a szemeimet. Igen, ilyenkor utáltam, hogy ennyien vagyunk. Valaki biztos, hogy zaklatja Jint. Bár, általában a fiatalabbak szokták. Jimin vagy Taehyung, elvétve Jungkook is, a kaja miatt. Bár, Hoseoktól és Yoongitől sem fordul elő ritkábban, csak ők azért jóval halkabbak.

- Lassan készen van – mosolygott rá Jin kedvesen. Na! Rám mosolyogjon így, ne Yoongira.

- 'kay – sóhajtott Yoongi, nyújtózva egy nagyot, majd megfordult és elindult ki a konyhából a nappaliba, ahol a többiek valami bugyuta játékot játszottak. Fogalmam sincs, mi lehet az, csak a vinnyogásokat és a visításokat hallottam, amik elég sűrűn megzavartak a gyönyörködésemben.

- Te miért nem játszol velük? - kérdezte Jin, felém fordulva. Imádtam rajta ezt a kötényt. Egyszerűen annyira aranyos, annyira enni való. Ha tehetném, itt helyben elolvadnék.

- Most jó itt. Zavarok talán? - kérdeztem, mire azonnal ijedten nézett rám.

- Jaj! Dehogyis! Jó, hogy van itt velem valaki – húzta ajkait ívelt görbületbe kedvesen, mire visszamosolyogtam rá. Imádom a mosolyát. Ahogy azok a dús, pirosló ajkak elnyúltak, szép görbülő ívben… egyszerűen Jin gyönyörű! Tudom-tudom, egy férfira nem illik azt mondani, hogy gyönyörű, azt illik, hogy helyes az arca vagy jóképű, de nem tehetek róla. Ha ránézek, csak a gyönyörű szó jut eszembe. Megbolondít.

- Akkor jó. Segítsek valamit esetleg? - kérdeztem, mire a fejét rázta, majd finom mozdulatokkal az ujját a mártásba nyomta és a szájába véve az apró testrészét, leszopogatta róla a szószt. Nyammogva ízlelgette, majd mintha lámpa gyúlt volna a buksijában, rögtön a szekrényhez fordult, vett még elő belőle valamit és belerakosgatta, azzal a lendülettel pedig vadul kevergetni kezdte.

- Mmm… nem kell – mondta, hümmögve. - Vagy várj, de! - Ekkor egy kiskanalat elővéve, apránként a mártásba nyomta az evőeszközt, azt követően megfújogatta a benne helyet foglaló szószt, és felém sétálva, az ajkaimhoz nyomta a fém eszközt. - Kóstold meg! - A hangja izgatott volt, szinte csilingelt. Jaj, mellette csak mosolyogni lehet, komolyan.

Hezitálás nélkül nyitottam szét a számat és bekapva a kanalat, kóstolgattam a szószt, Jin pedig lassan kihúzta a szám fogságából a fém evőeszközt, vigyázva, hogy ne koccoljon az a fogaimnak.

Széles vigyorra húztam a számat, miközben ízlelgettem.

- Na? - kérdezte izgatottan. Tekintetemet azonnal a türelmetlen arcára vetettem, sejtelmes vigyorral.

- Valami hiányzik belőle – köszörültem meg a torkomat, miközben felálltam, ő pedig hatalmas szemekkel, pislogva figyelte, ahogy a tűzhelyhez léptem és nézegettem az ételt. - Valami nagyon, de nagyon hiányzik belőle – hümmögtem szüntelenül, magamban bólogatva.

- Mi? Micsoda? - hunyorított, mellém állva. A kanalat újra belenyomta a szószba, az ajkai közé vette azt és kóstolgatni kezdte. - Nem sótlan, nem sós, fűszeres… mi hiányzik belőle? - kérdezte zavartan, kicsit talán megbántódva, amiért mondtam, hogy valami hiányzik. Nem sértődős ő, szívesen veszi a kritikát, főleg, ha jó ötlettel áll elő az ember. De most annyira benne volt a dolgában, hogy szerintem bántotta a dolog. Annyira bele volt melegedve és annyira jót szeretett volna csinálni.

- Hát, nem egészen fűszer, de nagyon fontos az ételhez – mondtam, mire összevonta a szemöldökét, értetlen arckifejezéssel állva előttem.

- Ne szórakozz már! - mondta, kicsit felfújva az arcát, durcásan figyelve engem. - Mondd már, mi az! - dünnyögte, kicsit sértetten.

- A csók hiányzik belőle – mondtam, komolyan nézve rá, mire felvonta a szemöldökét.

- Hogy mi? Csók? Azt én hogyan rakjak bele? - Meglepett volt a hangja. Azt hittem, megzabálom. Hirtelen elgondolkodott, szemöldök ráncolva, beharapva az alsó ajkát. Hogy lehet valaki ennyire bájos? - Mi? Namjoon, én ezt nem… - Hirtelen elkaptam a derekát, majd szorosan a tűzhelyhez állva, az étel felett, megcsókoltam az ajkait. Nem volt durva, kemény csók. Csak lágyan ízlelgettem a puha, édeskés, dús ajkakat, amik most az enyémen pihentek. Éreztem, hogy szinte a karjaimba omlik, majd a vállaimra tette a kezeit és finoman megmarkolta azokat, mintha el akart volna lökni a testétől, aztán meggondolva magát, átkarolta a nyakamat és lehunyta a szemeit. A csókba mosolyogva tettem így én is, majd közelebb húztam magamhoz, élvezve az édeskés ajkakat, amik végre az enyémek.

- Mikor lesz már kész a… - Jungkook hangja elakadt, de a legkevésbé sem érdekelt és most azt hiszem, a Hercegnőmet sem érdekelte.

- Szerintem menjünk! - Hallottam még Taehyung hangját is, aztán a lépteket.

- Várj, Tae! Most akkor Yoongi hyung az „apánk”, vagy Namjoon hyung? - Még a távolból hallottam a maknae hangját.

- ...mint a mellékelt ábra mutatja, szerintem Namjoon hyung lett az „apánk”... - Jin elkuncogta magát a csókunk közben.

- Mi van?! - Yoongi hangja a távolból meglepett volt és kissé sértett is.